1. Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,

Kibelezett kőbányák üregében,

Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,

Most is visszhangzik a léptem.

R. Itt ül az idő a nyakamon,

Kifogy az út a lábam alól,

Akkor is megyek, ha nem akarok,

Ha nem kísér senki utamon.

Arcom mossa eső és szárítja a szél,

Az ember mindig jobbat remél.

Porból lettem s porrá leszek,

Félek, hogy a ködbe veszek.

1., R.